Határtalanul! 2025 (HAT-KP-1-20241-001363)

Határtalanul Erdélyben 2025

A Határtalanul! kiránduláson iskolánk már 2017 óta részt veszünk. Azóta egyetlen évfolyam maradt le erről az életre szóló élményből, A Covid idején a pályázatot nyert hetedikesek nem utazhattak, és amikor újra nyílt a lehetőség, ők már nem hozzánk jártak. Mivel ez az iskolának egy állandóvá vált célja, hogy a tanulók találkozzanak határon túli magyar iskolásokkal, éljék át a történelmi Magyarország kulturális örökségét, vegyenek részt a Határtalanul! pályázaton, a 2024-ben az akkori hatodikosok már szerveztek egy délutáni látogatást a Magyarság Háza programjára. Ere az alkalomra 2024. május 17-én került sor, amiről igazolást is kaptak tanulóink.

Tavaly ősszel tudtuk meg, hogy részt vehetünk 2025-ben is a Határtalanul! Programban, ezért már az egész évet úgy szerveztük, hogy tanulóink rákészüljenek erre az eseményre. A kötelező olvasmányok kiválasztásánál, osztályfőnöki órákon, művészeti órákon újra és újra előkerült a leendő kirándulás témája.

Június 2-án a Reménység Katolikus Általános Iskola és Óvoda hetedikesei Erdélybe utaztak, tanulmányi kirándulásra. Az utazás egy pályázat révén valósulhatott meg, amelyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság írt ki azzal a céllal, hogy az anyaország diákjai találkozhassanak határon túli magyar közösségekkel, illetve megismerjék az elcsatolt területek természeti és kulturális értékeit. A programnak a Határtalanul! nevet adták. A Reménység iskola tanulói hetedik alkalommal vehettek részt ezen a programon.

A kora reggeli órákban indultunk Budapestről, az iskola elől. A buszra természetesen felkerült a Határtalanul! kirándulás jól ismert logója is.

Nagyszalontán, az Arany János Múzeum felkeresésével indult ötnapos kirándulásunk. Az Arany-emlékév alkalmával felújított Csonkatorony modern szemléletű kiállítással várta a látogatókat. A múzeum megtekintése után elsétáltunk Arany János szülői házához is, illetve megálltunk a Sinka István emlékét felidéző emléktábla előtt is.

Nagyszalontáról utunk Nagyváradra vezetett. Megismertük a nagy múltú város kulturális és történelmi jelentőségét, ellátogattunk a székesegyházba, Szent László sírjához, sétát tettünk a híres kanonoksoron.

A gyerekek megismerték Erdély legnagyobb barokk épületét. Nagyvárad történelmi jelentőségét. Szent László, Janus Pannonius váradi kötődését. Szó volt a partiumi város kulturális kincseiről, előre vetítettük a leendő tananyagukat, Ady, Juhász Gyula líráját.

Nagyváradtól távolodva már Királyhágó közelében megálltunk Vársonkolyoson, és átkelve a Körös fölötti függőhídon, elsétáltunk a Szelek barlangjához. A gyerekek megtapasztalhatták ezt a különleges természeti képződményt, a hűvös levegő erős kiáramlását a barlangból. A hömpölygő Körös felett átívelő függőhíd is nagy élményt jelentett számukra.

Ezt követően a Királyhágón átkelve valóban Erdélybe érkeztünk.

Az aznapi programot a körösfői templom megtekintésével zártuk, és miután tiszteletünket tettük Vasvári Pál Kopjafája előtt, aki 1849-ben a betörő oláh csapatok ellen ezen a környéken halt hősi halált, majd elfoglaltuk szállásunkat a zsoboki Bethesda Református Szórványkollégiumban. Zsobokon sétálva láthatták a gyerekek a kalotaszegi népművészet számos faragott remekét.

Kedd reggel első utunk Gyulafehérvárra vezetett. Találkoztunk a Gróf Majlát Károly Katolikus Teológiai Líceum diákjaival. Az igazgató úr, főtisztelendő Farkas István beszélt a szórványban élő magyarság életéről, a diákok mindennapjairól, a kisebbségi lét nehézségeiről, de arról is, hogy a rátermettek miként boldogulhatnak ebben a nehéz körülményben is. A nyolcadikos diákok segítségével ismerhettük meg Gyulafehérvár fő nevezetességét, a székesegyházat. Imádkoztunk az erdélyi magyarságért Hunyadi János és Márton Áron sírjánál. Koszorút helyeztünk el a törökverő Hunyadi sírhelyénél és a szentéletű erdélyi püspök szobránál.

Délután a nagyenyedi kollégiumot látogattuk meg. Megtekintettük a világhírű természettudományi gyűjteményt, és az iskolamúzeumban bepillantást nyerhettünk a kollégiumi életbe. A nagyenyedi sétánk során megkoszorúztuk azoknak a diákoknak a síremlékét, akik a fegyvert fogtak a labanc betöréskor, és életüket vesztették. Az ő emléküket örökítette meg Jókai Mór a híres elbeszélésében. A várfalnál tiszteletünket tettük az 1849-es vérengzés áldozatainak emléktáblájánál is.

A nap végén értünk Torockóra, ahol elfoglaltuk szállásunkat.

Szerdán Tordára utaztunk. Leereszkedtünk a sóbánya mélységébe, és megismertük a sóbányászat jelentőségét.

A bátrabbak egészen mélyre a csónakázótokhoz is lementek. A lépcsőkön haladva láthattuk a bánya szintjeinek mélyülését a tárna évtizedei során.

Innen Kolozsvárra vitt az utunk. Itt megtekintettük a főtéren álló Mátyás-szobrot, a Szent Mihály-dómot, Mátyás király szülőházát. Rövid itt tartózkodásunk alatt hetedikeseink megismerték Kolozsvár történelmét is. Sétánk közben elmentünk a Farkas utcai református templomba, és útba ejtettük Kolozsvár egyetemét is.

Kirándulásunk a Tordai-hasadék végigjárásával folytatódott. A gyönyörű szurdokhoz számos Szent László-legenda fűződik, például láthattuk Szent László lovának patanyomát, és Szent László-pénzt is gyűjtöttünk.

Estére értünk vissza torockói szálláshelyünkre.

Csütörtökön kirándultunk. Felkaptattunk a Székelykőre, és onnan csodáltuk meg az erdélyi ércvidék gyönyörű táját. Az út felfelé és lefelé is komoly erőpróbának számított, de délután a gyerekek boldogan vették kézbe a Székelykő megmászását bizonyító oklevelet.

Délután meglátogattuk a Dévai Szent Ferenc otthon torockói házát, majd métáztunk a Székelykő lábánál.

Pénteken hazafelé vettük az irányt, de megálltunk még Vajdahunyadon, és megtekintettük a várat, ahol Mátyás király gyermekként nevelkedett.

Utolsó állomásunk Aradon volt, ahol megkoszorúztuk a Szabadság-szobrot, az aradi vértanúk emlékművét. Az esti órákban értünk Budapestre az öt csodálatos nap után.